Az iskola története elválaszthatatlan része a település történetének. Budapest központjától 13 km-re található Pestszentimre , mint a XVIII. kerület része. Egy 1446-ban kiadott tulajdoni oklevélben Péteri-puszta elnevezésként említik a területet. 1877-ben 160 fõ lakik Péteri-pusztán, 1910-ben már 1939 fõ. A település lakosainak minden ügyes-bajos dolgukkal Soroksár községet kellett felkeresni. 1930-ban Soroksárpéteri elnyeri önálló nagyközségi címét, majd 1931. június 18-án Pestszentimre az új neve.
A lakosság számának gyors növekedése miatt szükségessé vált az állandó iskola létesítése. 1907-ben épült fel a mai Podhorszki utcában álló iskola / ma Logos Iskola /, 1909-ben pedig a Wekerle utcai / mai Szélso utcai / iskola. A tanulók száma egyre nõtt. Egy 1928-as újságcikk írja: „ …Iskolásgyermekek száma 760, mely állandóan növekszik…3-3 turnusban kell tanítanunk….egy tanteremben 70 gyermeket kell összezsúfolni. „ Ekkor született döntés egy emeletes , hat tantermes iskola felépítésére a Jenõ utcában. / ma Ady utca / Az iskola Krónikája szerint az épület átadására 1929-ben került sor. Egy késõbb feltárt ügyirat szerint az iskola 1931-ben készült el. 1943-ig a három imrei iskola egy igazgatás alatt mûködött. A közös iskolák igazgatója Turcsányi István volt. 1943-ban kezdte meg az iskola önálló életét. Neve: Jenõ Utcai Állami Népiskola 1946-ban egy átszervezés után a felsõbb tanügyi hatóság létrehozott egy leány- és egy fiú iskolát. A leány iskola a Kisfaludy utcában mûködött, míg a fiú iskola az Ady lett. Neve: Ady Utcai Állami Általános Fiúiskola Ebben az évben az országban elsõk között alakult meg az Ady Iskolában a Gyermekbarátok Szövetsége, Aradi Ottó vezetésével. 1948. március 15-én avatták fel az iskola elõcsarnokában az 1848-as emléktáblát. Ez ma is megtalálható a régi fõbejáratnál.
Az iskola bõvítésének története
1951-ben vette kezdetét az iskola bõvítése. Két új tantermet építettek a Címer utca felé. / a mai 3-as, 4-es termek / 1952-ben alakították ki a tanárit és az igazgatói irodát. 1962-ben készült el a politechnika terem. / a régi udvari épület / 1967-68-ban ismét építkezés volt. Ekkor épült meg az ebédlõ, a konyha és az ebédlõ melletti tanterem. A ’70-es évek közepén az udvar rendezése, parkosítása is megtörtént. 1993-ban teljes fûtés korszerûsítésre, tatarozásra került sor. Ekkor az ebédlõ feletti tetõ beépítésével három tanteremmel, könyvtárral, orvosi szobával, vizes blokkal bõvült az épület. Tornaterem azonban nem épült. Erre 2003-ig kellett várni. Örömünkre a XVIII. ker. Önkormányzat saját erõbõl felépítette a rég várt tornatermet, ezzel együtt három tantermet, öltözõket, mosdókat, orvosi szobát. Az udvari épület egy folyosóval a fõépület része lett. Az új fõbejáraton belépve senki sem ismerne rá az egykori 6 tantermes iskolára, melyet régi és új szárnyával együtt nagyon szeretünk.
Az iskola megtartó erejét bizonyítja, hogy diákjaik jelentõs részének szülei, nagyszülei is ide jártak. A Pusztai Ferencné által készített családfa szemléletes bizonyítéka ennek. A most itt dolgozó pedagógusok, technikai dolgozók közül itt diákoskodott: Pusztai Ferencné, Tomcsányi Péterné, Szabados Zsuzsanna, Orosz Gabriella, Radoszta Linda Deák Istvánné, Guttyán Lászlóné, Morvai Imréné, Takács Lajosné, Korponai József
1877. november 22-én született Érmindszenten (ma Románia). Édesapja hétszilvafás nemes, paraszti sorsban élt. Édesanyja, Pásztor Mária papok és tanítók leszármazottja volt. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, gimnáziumi tanulmányait Nagykárolyban és Zilahon végezte. A család döntését követően beiratkozott a debreceni jogakadémiára. Tanulmányait azonban nem fejezte be, mivel érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult.
1900-tól újságíró lett Nagyváradon. Itt ismerkedett meg az igazi szerelemmel, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, akihez számtalan gyönyörű verset írt. Az ő támogatásával 1904-ben Ady megérkezett Párizsba, a szép ámulások szent városába. Egy évig élt Párizsban, hazatérve Budapestre ment. 1906-ban jelent meg Új versek címmel harmadik verseskötete, mely meghozta számára első nagy költői sikerét. Emellett támadások sokasága is érte, s ennek oka az volt, hogy költészete más, mint az addigi, megszokott. Ellenfelei érhetetlenséggel, erkölcstelenséggel, hazafiatlansággal, árulással vádolták.
Költészete a figyelem középpontjába került, Ady mégis üldözött vadnak érezte magát a sok támadás miatt. Útja ismét Adélhoz, Párizsba vezetett. 1907 nyarán érkezett vissza Budapestre, ahol anyagi, megélhetési gondjai támadtak. Új kötete, a Vér és arany fokozta az ellene irányuló harcot. A Népszava irodalmi rovatvezetője tette lehetővé, hogy versei az újságban megjelenhessenek. Elszigeteltségét az 1908-ban megindult Nyugat enyhítette, melynek haláláig főmunkatársa volt. Ady Budapesten élt, de sohasem tekintette az otthonának. Hónapos szobákban, szállodákban élte Nagyváradon megszokott bohém életét. Éjszakáit barátaival vendéglőkben, kávéházakban töltötte, a nappalok nagy részét gyógyszerek segítségével átaludta. 1908-tól 1914-ig szinte évente jelentek meg verseskötetei.1912. áprilisában szakadt meg kapcsolata Adéllal. 1915. márciusában elvette feleségül a 20 éves Boncza Bertát, akivel előzőleg évekig leveleztek. A világháború lelkileg összetörte Adyt, egészsége egyre romlott.
1919. január 27-én reggel egy szanatóriumban örökre megpihent. A nemzet halottjaként temették el.
